|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 22 találat | lapozás: 1-22 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Szentkereszty Stefánia 2000. június 3.Kézdivásárhelyen a helyi Szentkereszty Stefánia Kórházalapítvány kuratóriuma bővített közgyűlésen ünnepelte az alapítvány fennállásának tizedik évfordulóját. Az alapítvány egy évtizedes történetét dr. Boga Olivér ny. főorvos, az alapítvány elnöke ismertette. 1991-ben restaurálták a Szentkereszty-kápolnát. 1992-ben átadták az ötszáz négyzetméteren fekvő új élelmezési komplexumot, 1993-ban korszerűsítették a belgyógyászat kétszáz éves épületét, intenzív részleggel gazdagodott az egység, új szárnnyal bővítették az épületet. Leleplezték a kórházalapító báró Szentkereszty Stefánia bronzplakettjét is, és Lemhényben Szentkereszty-emlékszobát avattak. A kórház fiatal orvosai az anyaországban, Németországban és Franciaországban vettek részt továbbképző tanfolyamokon. 1994-ben műveseközpont indult be. 1995-ben egy rehabilitációs öregotthon felépítését határozták el, mostanra az épület tető alá került. Sok támogatójuk volt, köztük a Mocsáry Lajos Alapítvány. A bajor szeretetszolgálat irodavezetője elmondta, három célt követtek: a kórház, az öregotthon és a gyermekek támogatását. Tíz esztendő alatt 121 teherautónyi segélyt hoztak Kézdivásárhelyre. /Iochom István: Tízéves a kézdivásárhelyi Szentkereszty Stefánia Kórházalapítvány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./2004. május 4.Máj. 2-án, vasárnap – Erdélyben először – a kisborosnyói millenniumi parkban emlékjelet állítottak a magyar nőknek. A lelkész kifejtette: a Lorántffy Zsuzsannák, Bornemissza Annák és mások nemzetünk őrző angyalai voltak azáltal, hogy iskolákat építtettek, könyvtárakat hoztak létre, ösztöndíjakkal támogatták a szegény sorsú diákokat, árvákról gondoskodtak. Szabó Judit kézdivásárhelyi néprajzkutató szólt a hagyományos család nemzetmegtartó szerepéről. A millenniumi emlékparkban Szőcs László esperes megáldotta a magyar nők és anyanyelvünk emlékére állított kőtömbös kopjafát. A gránitba foglalt réztáblára vésett nyolc erdélyi nagyasszonyról (közülük hat háromszéki kötődésű) a művelődési házban Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató tartott előadást. Az emlékműn olvasható szöveg: Lorántffy Zsuzsánna (1600–1660) bibliás őrálló nagyasszony, Zrínyi Ilona (1643–1703) a Munkácsi-vár hősnője, Árva Bethlen Kata (1700-1759) a protestáns hűség nagyasszonya, Vajna Terézia (1805–1884) a székelyföldi fiatal negyvennyolcasok őrangyala, gróf Teleki Blanka (1806–1869) a magyar nőnevelés asszonya, gróf Mikó Róza (1824–1891) a nemzeti ellenállás nagyasszonya, Zathureczki Emília (1824–1905) Háromszék nagyasszonya, báró Szentkereszty Stefánia (1842–1906) a kegyes lelkű nagyasszony. /Fekete Réka: Főhajtás magyar asszonyok előtt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./2005. augusztus 4.1990 tavaszán tűntek el Kézdivásárhelyen a Vörös Hadsereg, a Lenin, a Dimitrov és egyéb utcanevek, és az utcák egy része visszakapta régi, egykori hagyományos nevét, vagy történelmi személyiségekről nevezték el. Azóta, nem történt lényeges utcanév változtatás. Incze László ny. múzeumigazgató, történész foglalkozott a legszakavatottabban a város régi és új utcaneveivel, évek óta szorgalmazza a további módosításokat. Nincs Báró Szentkereszty Stefánia, Cserey Jánosné, Ikafalvi Dienes Ödön, Földi István, Jakabos Ödön vagy Bányai János utca a városban, és a felsorolás még nem teljes. /Iochom István: Kézdivásárhely adóssága. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 4./2006. május 5.Itthoni és külhoni támogatók jelenlétében 2004. augusztus 14-én avatták fel Lemhényen a gerontológiai központot. A maga nemében egyedülálló egészségügyi létesítmény teljes mértékben elkészült, de a megnyitás még várat magára. Dr. Boga Olivér ny. kórházigazgató, a Báró Szentkereszty Stefánia Kórházalapítvány elnöke kifejtette, a szükséges hivatalos engedélyek megvannak, készen állnak az indulásra. Nem számítottak arra, hogy az RMDSZ-től nem kapnak segítséget. Markó Bélával is beszélt. Markó szánt rá három vagy négy percet. Elvette Bogától a papírokat, és odaadta egyik beosztottjának. Azóta semmi nem történt. Készek az indulásra, de a működtetéshez nem biztosított a pénzforrás. Az állam nem ad ilyesmire pénzt. Akkreditációt és támogatást csak akkor kaphatnak, ha már beindultak. Ez csapdahelyzet. Fő céljuk az, hogy a központ az idősek problémáival foglalkozó metodológiai intézetté váljék. /Iochom István: Nyitásra kész Székelyföld első gerontológiai központja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./2006. május 27.Május 26-án számos hazai és külföldi meghívott jelenlétében az egykori Erzsébet Árvalánynevelő Intézet udvarán báró Szentkereszty Stefánia halálának századik évfordulójára emlékeztek. Elsőként Bálint Olga, a Szentkereszty Stefánia Egyesület elnöke köszöntötte a segítőkész barátokat: az osztrákokat. /Iochom István: Báró Szentkereszty Stefánia halálának centenáriuma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./2007. szeptember 1.A Szentkereszty Stephanie Egyesület 2003-ban alakult. Feladatának tartja a háromszéki veszélyeztetett helyzetű gyermekek és fiatalok védelmét, a helyi és megyei szociális tevékenységek támogatását. Szentkereszty Stephanie bárónő 1872-ben alapította meg az Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézetet, hogy védelmezze a szülő és vagyon nélküli leánygyermekeket. A 2003-ban alakult egyesület missziójának tekinti az egykori egyesület szemléletének megőrzését. Főbb tevékenységi területei: gyermek- és ifjúságvédelmi projektek kidolgozása és kivitelezése Háromszéken, szociális létesítmények létrehozása, működtetése, együttműködés a helyi hatóságokkal, szakemberképzés. Két lakásotthont működtet; az Ergo- és Művészetterápiás Központ műhelyeiben fogyatékkal élő, roma és hátrányos helyzetű gyermekek és felnőttek élhetnek a fejlődéséhez, munkához való jogukkal. Jövőbeni célja: szabadidőközpont, vakációs ház létrehozása Bálványosfürdőn. /Szentkereszty Stephanie Egyesület. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 1./2008. június 28.Horváth Arany publicisztikai írásai az erdélyi múlt és jelen magyar lét krónikái, a megmaradásért érvelő kiáltványai. Új könyve: Halálmadár szállott a kútgémre /Glória Kiadó, Kolozsvár/ az erdélyi magyarság múltjának jó néhány szeletét mutatja be. Felvillantja Sütő András, Tamási Áron, Horváth István, Fábián Ernő, Pálfy G. István, Kosztándi Jenő, Czirják Árpád, Horváth Piroska, Fülöp G. Dénes, Lukácsi Szilamér, Haáz Sándor, Incze László, Sándor Judit, Cseh Tibor, Szentkereszty Stefánia alakját a könyvben. /Magyari Lajos: A szülőföld, a szellem jelentései. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./2008. december 22.Az alsólemhényi Gerontológiai és Rehabilitációs Központ egyik épületében nyílt meg december 20-án Székelyföld első patikamúzeuma. A maga nemében páratlan gyűjtemény létrehozását dr. Boga Olivér ny. főorvos, a Báró Szentkereszty Stephanie Alapítvány örökös elnöke kezdeményezte. Erdélyben csupán két patikamúzeum létezik: a nagyszebeni Bruckenthal Múzeumban 1972 óta működik patikamúzeum, a másik pedig a kolozsvári Gyógyszerésztörténeti Múzeum. Dr. Boga Olivér előadásában a kézdivásárhelyi patikákról is beszélt, és a céhes városban 1784-től napjainkig tevékenykedő patikusok névsorát is felolvasta. A most megnyílt patikamúzeum tárgyainak java része a 2007-ben megszűnt kézdivásárhelyi Aranykígyó Patikából került Lemhénybe, amiért köszönetet mondott az adományozóknak. /Iochom István: Lemhényben patikamúzeumot nyitottak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./2012. január 26.Báró Zágoni Szentkereszty Stefánia (Háromszéki nagyasszonyok)A közjó érdekében kifejtett munkássága a székelyek nagyasszonya címre is feljogosítja. 1842. február 5-én született Kolozsváron. Szülei gondos nevelésben részesítették, Budapesten nyelveket tanult és képzőművészeti ismereteket sajátított el, kivételes tehetséggel megáldott személy volt. Fiatalon megszervezte Zágonban a jótékony célú nőegyletet, korszerű óvodát hozott létre. 1872-től élete végéig Kézdivásárhelyhez kötődött. A város polgársága felkarolta az általa megálmodott Erzsébet árvaleánynevelő-intézet létesítését. Stefánia 1886-tól a számára legkedvesebb helyet, az intézményt választotta otthonául. Itt oltárképeket, portrékat készített. Megfestette Trefort Ágoston (1817–1888) akadémikus, művelődéspolitikus, közoktatási és vallásügyi miniszter nagyméretű portréját (1885). Többek között az ő munkája a Szent Mihály-hegyi római katolikus templom főoltárának képe, amely védőszentjét, Szent Mihály arkangyalt ábrázolja (1899), de a gelencei katolikus nagytemplom Szent Antal-oltár fülkéjében Szent Ilona 2x1,5 méter méretű képe is. 1906. május 26-án, 64 éves korában hunyt el. Kívánsága szerint a nevelőintézet udvarára épült kápolnába temették. Ide helyezték el emléktábláját is. Az utódintézményben, a kézdivásárhelyi Közösségi Szolgáltatási Központban őrzik a nagyasszony portréját, a Bálint Olga igazgató által vezetett intézmény épületében pedig az alapítók emléktábláit. 2006. május 26-án az utódintézmény és a Szentkereszty Stephanie Egyesület emléknapot rendezett a nagyasszony halálának századik évfordulója alkalmából. Nevét viseli a Szentkereszty Stefánia Kórházalapítvány. Közreműködésével 1991-ben helyreállították a nagyasszony nyugvóhelyét, a Szentkereszty-kápolnát, a kórház udvarán elhelyezték portrédomborművét, Vetró András alkotását, Lemhényben pedig Szentkereszty-emlékszobát avattak. 2010-ben Kézdivásárhelyen emléknapot tartottak, amikor a bárónőt ábrázoló olajfestményt adományozott a temetkezési kápolnát gondozó utódintézménynek Kosztándi Jenő helybeli festőművész. Kisgyörgy Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. május 27.Jubileumi megemlékezés székházavatóval (Tízéves a Szentkereszty Stephanie Egyesület)Gondozottjai, önkéntesei, fenntartói, hazai és határon túli támogatói, neves meghívottak, erdélyi történelmi családok leszármazottjai jelenlétében ünnepelte szombaton fennállásának tizedik évfordulóját a kézdivásárhelyi Szentkereszty Stephanie Egyesület. Felavatták az egyesület és a Búzamag Védett Egység új székhelyét, illetve műhelyét a 11-es udvartér 4. szám alatt. A jubileumi ünnepség reggel a bárónő végakarata szerint évente megtartandó megemlékező gyászmisével kezdődött a Háromszék Nagyasszonyának hamvait őrző kis kápolnában. A szertartást Hölgyes Pál Zsolt, a kantai Szentháromság római katolikus plébániatemplom segédlelkésze celebrálta, majd az ünnepség a koordinációs központ udvarán folytatódott. Bálint Olga, az intézmény igazgatója és az egyesület elnöke az Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet megalapításának 140., a bárónő halálának 107., valamint a Szentkereszty Stephanie Egyesület (újra)alapításának tizedik évfordulójára emlékezve köszöntötte a Szentkereszty, Mikes, Apor és Fleckhammer nemesi családok tagjait és leszármazottjait, valamint az egyesület osztrák, holland, német, svájci, magyar és hazai támogatóit. „A fáról lehullott gally magára maradva kiszárad. Hasonlóképpen, a magára maradt ember szeretet nélkül pusztulásra van ítélve. Csak akadjon valaki, aki remél és hisz benne, és újra megtalálja az életet. Ennél nemesebb célt a jövőre nézve nem kívánok magunknak megfogalmazni”– hangsúlyozta. Kovászna Megye Tanácsa, a koordinációs központ fenntartója és működtetője nevében Varga Zoltán főjegyző díszoklevelet nyújtott át Bálint Olgának. Derzsi Gyula, Kézdivásárhely alpolgármestere a helyi önkormányzat támogatásáról biztosította az egyesületet. Báró Szentkereszty Stephanie önfeláldozó életéről és a közjó szolgálatában kifejtett intézményalapító munkásságáról Tüdős S. Kinga művészettörténész beszélt. „A szentistváni szellemben élő és tevékenykedő asszony igazi vezéregyénisége volt kora társadalmának, irányt és célt adott a közösség adakozó lelkű tagjainak” – hangsúlyozta az előadó, akinek közreműködésével az egyesület a bárónő életútjáról szóló tanulmányt tartalmazó könyvecskét és tevékenységüket ismertető újságot jelentetett meg. Susanne Grossmeyer, a bécsi Verein Initiative Hoffnung Egyesület (Remény Segítő Kezdeményezés) elnöke méltatta pártfogoltjaik munkáját. Kosztándi Jenő festőművész Szentkereszty Stefániát és az általa létesített intézményeket ábrázoló olajfestményt adományozott az egyesületnek, majd a gondozottak kórusa énekelt. Délután az ünnepség a város főterén folytatódott: felavatták az egyesület és a Búzamag Védett Egység új műhelyét, valamint az egyedien kialakított pincében levő teázót, ahol a hátrányos helyzetűek és fogyatékkal élők által készített kézművestárgyakat és siculicumokat lehet majd vásárolni. Az épületben emlékszobát rendeztek be a bárónő személyes tárgyaiból, többek között naplójának eredeti példánya és imakönyve is látható. Bálint Olga, a székhely megálmodója szerint ebben az udvartérben valósulhat majd meg egy másik projektjük, a Másság Utcája is. Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. június 22.Gyermekvédelem SzékelyföldönA rendszerváltás előtt Románia gyermekvédelmi politikája a gyermek intézményesítésében merült ki, amely egyben a család és a helyi közösségek kivonását is jelentette a felelősség alól. Az ENSZ 1990-ben elfogadott Gyermekjogi Egyezménye után Románia is felvállalta, hogy a gyermekvédelem terén foganatosítja az egyezményben előírt normákat. 1997 júniusában Románia kormánya elfogadta a nehéz helyzetben levő gyermekek védelméről szóló 26-os sürgősségi rendeletet, amely megteremtette hazánkban is az új gyermekvédelmi rendszer alapjait, létrehozva a megyei tanácsokhoz tartozó gyermekvédelmi szervezeteket. A megalakult Gyermekvédelmi Bizottságok, valamint Gyermekvédelmi Igazgatóságok szerepköre a nehéz helyzetbe jutott gyerekek védelmi eljárásainak meghatározása, alkalmazása és ellenőrzése lett. Hargita megyében, a kezdetekről 1997. augusztus 1-én a Hargita Megyei Tanács létrehozta a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóságot, amely komplex szolgáltatások által biztosítja azóta is a megye gyermekeinek védelmét. Ezek a szolgáltatások a tanácsadás, a gyerekek családból való kiszakításának a megelőzése, védelmi eljárások javaslata, foganatosítása és ellenőrzése a Gyermekvédelmi Bizottsággal karöltve. 1998 és 2004 között a romániai gyermekvédelmi rendszer folyamatos reformokon ment át, alakult, javult, a nagy elhelyező központok szerepét alternatív megoldások vették át. Ez történt Hargita megyében is, ahol országos szinten az elsők között sikerült a lehető legkevesebbre csökkenteni a nagy elhelyező központokban levő gyermekek számát. Hargita megyében a reformok látványosabb változásai nagyrészt uniós programok segítségével történtek. Ennek egyik jelentős eredménye a mamut elhelyező központok lebontása, átalakítása volt, amelyek azelőtt embertelenül nagy közösségekbe tömörítették az intézményesítésre rászoruló gyermekeket. A régi, „rezidenciális” központokban lehetetlen volt családi hangulatot teremteni, és megadni a gyerekeknek a számukra nagyon fontos, személyenkénti odafigyelést, gondoskodást. Az átalakítás után a régi központokból a gyerekek családi típusú elhelyező központokba kerültek, ahol kisebb létszámban, nagyobb odafigyelést kaphatnak a róluk gondoskodó személyzettől. Igazi családként velük együtt végzik a mindennapi házi munkát, ami egyúttal az életre való felkészítésüket is elősegíti. A jelenlegi formában működő Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság 2005. január 1-én jött létre a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság és a Szociális Igazgatóság összevonásával. Az újonnan létesült intézmény a gyermek és családvédelem, valamint fogyatékkal élő gyermekek védelme mellett a felnőttvédelmet is ellátja, beleértve a fogyatékkal élő személyeket is. A jelen, számokban A megyében levő három klasszikus központból a két nagyobb – a csíksomlyói és a székelykeresztúri központok – felbontása után összesen 41 családi ház létesült szerte a megyében, lehetőleg azon helységekben, ahonnan a beutalt gyerekek származtak, megkönnyítve ezáltal a szülőkkel való kapcsolattartást. Ezek a központok jelenleg négy koordinációs központba tömörülnek. Az 1. számú koordinációs központ Székelykeresztúron működik, amely 15 házban összesen 132 gyermek védelmét vigyázza felül – ez a szám átlagot mutat, hiszen a létszám hónaporól hónapra változó. A 15 ház közül 10 Székelykeresztúron, 2 Siménfalván, 1-1 pedig Székelyudvarhelyen, Bögözben és Újszékelyen létesült. A 2. számú koordinációs központ Csíkszeredában van, és 12 házat foglal magába, amelyekben összesen átlagosan 95 gyermek lakik. Ezekből a házakból, apartmanokból 5 Csíkszeredában, 3 Gyergyószentmiklóson, 1-1 pedig Szentegyházán, Tusnádfürdőn, Csíkszentsimonban és Csíkszentkirályon működik. A 3. számú – ugyancsak csíkszeredai – központ 8 házat koordinál, átlagban összesen 115 gyermekkel. A házak közül 5 Csíkszeredában, 2 Csíkszépvízen, 1 Csíkdánfalván működik. A 4. számú központ Felsőboldogfalván található, 6 háza közül 5 Oklándon és 1 Felsőboldogfalván van, amelyekben a gyermeklétszám átlagosan 31. A harmadik, 25 beutalt gyermekkel működő várhegyi központ felbontásának érdekében előkészített projektet a kis létszám miatt nem fogadta el a szakminisztérium, így továbbra is klasszikus központként működik. A megye 3 speciális iskolája melletti központok (a csíkszeredai Szent Anna Iskola, az oklándi és a bélbori mkisegítő iskolák), és a súlyosan sérült gyerekek elhelyező központjai (Székelykeresztúr, Maroshévíz) a gyerekek érdekében, a speciális személyzet foglalkoztatása miatt megmaradtak rezidenciális központoknak. Időközben a csíkszeredai Szent Anna speciális szakiskola átalakításának tervei is elkészültek, amely kormánypénzből (PIN) hamarosan átalakul családiasabb lakásotthonokká. Jelenleg a speciális iskolák mellett működő központokban 208 gyermek van beutalva, ahonnan 82 a csíkszeredai Szent Anna speciális szakiskola, 86 az oklándi, 40 pedig a bélbori megsegítő iskola diákja. A súlyosan sérült gyerekek központjaiban összesen 70 gyermek van elhelyezésben: 40 gyermek a székelykeresztúri, 30 gyermek a maroshévízi központ beutaltja. Nevelőszülői rendszer A reform másik jelentős eredménye a hivatásos nevelőszülői rendszer kiépítése volt, amely arra hivatott, hogy a gyerekek családi környezetben nevelkedjenek, a nevelőszülő otthonában, a saját családjában, a saját gyerekeivel együtt. A kétszáznál is több hivatásos nevelőszülő kiválogatásával, képzésével, ellenőrzésével Hargita megyében kialakult egy erős nevelőszülői rendszer, amely egyik ideális alternatíva a rászoruló gyerekek elhelyezése szempontjából. Mivel a törvény szerint a 3 évesnél fiatalabb gyerekek lehetőleg családi elhelyezésbe utalandóak, a hivatásos nevelőszülőknél levő gyerekeknek idővel át kell adniuk a helyüket a kisebbeknek, így ők a továbbiakban családi típusú elhelyező központokba kerülnek. Jelenleg a hivatásos nevelőszülőknél levő gyerekek száma 451. A gyermekvédelmi elhelyező rendszer lépcsőfokai Amikor a rászoruló gyerekek elhelyezéséről döntenek, a Gyermekvédelmi Bizottság tagjainak a romániai gyermekvédelmi törvények szerint a lehető legoptimálisabb, családiasabb megoldást kell választaniuk, annak érdekében, hogy a gyermekek fizikai és szellemi integritása ne sérüljön a szolgáltatás során. A prioritások sorrendje a következő: tanácsadással, anyagi segítséggel, nappali központok működtetésével megakadályozni a gyermekek családtól való elszakadását. Ha ez nem lehetséges, akkor a következő megoldás a gyerek elhelyezése saját rokonaihoz, ha ez sem lehetséges, akkor családi elhelyezés más, nem rokon családhoz, elhelyezés hivatásos nevelőszülőhöz, és ha ezek közül egyik sem lehetséges, csak akkor következik a családi típusú központba való elhelyezés, ha a gyermek nem kisebb 3 évesnél. Jelenleg az igazgatóság nyilvántartása szerint 199 gyermek van rokonnál elhelyezve, és 50 más, nem rokon családnál. „Variációk egy témára” Abban az esetben, amikor a szülők anyagi gondok miatt nem tudnak a gyermekeikről gondoskodni, de szeretik, nem bántalmazzák őket, és ragaszkodnak hozzájuk, akkor a nappali központokba való utalás az ideális megoldás. Ebben az esetben a gyerekek esténként haza mehetnek a szülőkhöz, ily módon nem szakadnak el a családtól. Teljes állami támogatással Hargita megyében jelenleg Maroshévizen működik nappali központ gyerekeknek, 17 hellyel, de még 28 gyermek ellátását támogatja a Gyermekvédelmi Igazgatóság. Ők alapítványok által működtetett nappali központokban részesei a szolgáltatásnak. A fentieken kívül az igazgatóság keretén belül működik egy sürgősségi elhelyező központ, jelenleg 5 beutalt gyerekkel, és néhány hete egy fiatalok társadalomba való beilleszkedését segítő központ Csíkszentmártonon: 3 házban 12 fiatalkorú részesül szolgáltatásban. A Gyermek telefonja program kibővült, és a felnőtt problémák fogadására is alkalmas. Arra hivatott, hogy a bántalmazott, molesztált, elhanyagolt gyerekek a szakigazgatóság tudtára hozhassák problémájukat, vagy akár környezetük, tanítójuk, szomszédjuk értesíthesse a hivatalos szerveket, hogy időben segíthessenek a rászoruló, bántalmazott gyerekeken. A bántalmazott, elhanyagolt, kizsákmányolt gyerekeket tanácsadói központ is segíti. A vér szerinti szülők által elhagyott gyerekek számára a legideálisabb az örökbe adás, amely az egyetlen végleges gyermekvédelmi megoldás. Az új törvénykezés lehetővé tette, sőt előírja, hogy a helyi önkormányzatok, közösségek, lehetőségeikhez képest felvállalják a saját közösségükből származó gyerekek problémáinak megoldását, és csak abban az esetben forduljanak a megyei igazgatósághoz, ha helyi szinten nem tudják orvosolni a bajt. A leírtakon kívül az igazgatóság segíti alapítványok munkáját azáltal, hogy általuk működtetett elhelyező központokba beutalt 42 gyermek ellátását támogatja. Bár jól képzett szakemberek irányítják a tevékenységet, anyagilag nem könnyű ezt a doméniumot fenntartani, hisz a legnagyobb közintézményről van szó, ami a költségvetését, valamint az alkalmazottak számát illeti. Szerencsére Hargita megyében mind az igazgatóság, mind pedig a megyei önkormányzat mindent megtesz azért, hogy az állami szociális szolgáltatások sokoldalúak legyenek, és zökkenőmentesen folyjanak. A Kovászna megyei gyermekvédelmi rendszerről Akárcsak Hargita megyében, a szomszédos székely megyében is nagy változásokat hozott a gyermekvédelmi reform. A klasszikus gyermekotthonok átalakítása, valamint számos új szolgáltatás létrehozása után a Kovászna megyei gyermekvédelmi rendszer jelenleg nagyon változatos, a követelményeknek megfelelő, magas szintű szolgáltatásokat nyújtja, a következők szerint: 1. Intézményesítést megelőző szolgáltatások: – Nappali központ – Anyásközpont – Átmeneti központ – Súlyosan sérült gyermekek rehabilitációs központja – Nappali központ autisztikus és érzékelési zavarokban szenvedő gyermekek számára 2. Családba való elhelyezéssel és örökbeadással foglalkozó iroda 3. Hivatásos nevelőszülői hálózatot koordonáló iroda 4. Bentlakásos védelmi szolgáltatások: – Lakásotthonok – Utógondozó központ 18 évet betöltött fiatalok részére – Elhelyező központok 5. A gyermekek egészségi, szellemi és lelki állapotát felmérő iroda 6. Pszichológiai ellátás Sajátos érdekességnek számít Hargita megyéhez képest, hogy Kovászna megyében többféle szolgáltatást nyújtó egységekbe tömörülnek a központok, közösségi szolgáltatói komplexum néven. Gyereklétszámok az állami ellátásban, szolgáltatásban: 1. baróti közösségi szolgáltatói komplexum: – lakásotthon: 11 – nappali központ: 14 – rehabilitációs központ: 27 – sérült gyerekek elhelyező központja: 15 2. sepsiszentgyörgyi közösségi szolgáltatói komplexum: – anyásközpont: 4 gyermek, 3 anya – nappali központ: 18 – 1. lakásotthon: 12 – 2. lakásotthon: 8 – 3. lakásotthon: 10 – illyefalvi lakásotthon: 12 – bodzafordulói lakásotthon: 12 – csernátoni lakásotthon: 24 3. kézdivásárhelyi közösségi szolgáltatói komplexum: – nappali központ: 13 – rehabilitációs központ: 60 gyermek, ebből 27 nappali csoportban, 33 ambuláns csoportban – kézdialmási lakásotthon: 13 – kézdisárfalvi lakásotthon: 8 – nyujtódi lakásotthon: 11 – kézdivásárhelyi lakásotthon: 12 – Szentkereszty Stephanie lakásotthon: 6 4. kézdivásárhelyi elhelyező központ: 48 5. sepsiszentgyörgyi nappali központ: 16 6. sepsiszentgyörgyi utógondozó központ: 14 7. oltszemi elhelyező központ: 91 8. sérült gyerekek kilyéni közösségi szolgáltatói komplexuma: – rehabilitációs központ : 27 – autista gyerekek rehabilitációs központja: 15 9. hivatásos nevelőszülői rendszerben elhelyezett gyerekek: 316 10. családokhoz kihelyezett gyerekek: 323 A cikk szerzője korábban a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság munkatársa volt 10 éven át. Irodavezetői tisztséget töltött be, rövid ideig aligazgató-helyettes is volt. Bíró Terézia Julianna morfondir.ro Erdély.ma 2014. május 17.Árvák könnyeit letörölni - Báró Szentkereszty Stefánia, a székelyek Nagyasszonya (1842. február 5.–1906. május 26.)1842 februárjában az égiek bizonyosan jókedvükben voltak, amikor báró Szentkereszty Istvánt és feleségét, vargyasi Daniel Annát kolozsvári házukban leánygyermekkel ajándékozták meg. A család meglehet, jobban örvendett volna egy címet-rangot, hagyományt továbbvivő fiúnak, de belenyugodva Isten akaratába, keresztvíz alá tartva leánygyermeküket, Szent Istvántól kölcsönözve a nevét, Stefánia keresztnévvel illették. A szülők leányuknak, valószínű, csendes családi tűzhelyet kívántak, ahol férje árnyékában, gyarapodó családja körében biztonságban élheti majd életét. De ember tervez, Isten végez. A gyermeknek más utat kellett járnia. Nem követte a hagyományos etikettek irányította úri életmódot, ahol még a szórakozásnak módját is előírták. Születésekor nem is sejtették, hogy e kis csecsemő majd Szent István-i szellemben éli életét, s egykoron a szegények gyámolítójaként az „árvák könnyeit letörlő” Nagyasszonyaik közé sorolják a székelyek. Hogy vezér lesz belőle, aki maga köré gyűjti a szunnyadó tehetségeket, irányt és célt ad minden adakozó szívű embernek, kézfogásra bírja a közösség elheverő erőit. Előkelő, módos házba született, de kisgyermekkora és ifjúsága „édes örömek, de leginkább égető fájdalmak” között telt. Édesanyja korán elhunyt. Nemsokára szeretett jó apja, akinek mindent köszönhetett, szintén a fellegajtó nyitogatók közé szólíttatott. Ezek után sokan belerokkantak volna az élet nyomorába, de nem Ő. Nagy családot alapított: anyja lett a leányárváknak, és viselte gondjukat felnőtt korukig. Mivel szüleit nem támogathatta, hiszen azok korán elhunytak, kárpótlásként sok idős embernek nyújtott gyermeki gondoskodást. Andor testvérének élete, aki szomorú megpróbáltatásban, egy svájci intézetben éldegélte napjait, nem hagyta érzéketlenül a Nagyasszonyt. Az elesettek iránti érzületét a város szegényeire és elhagyott, magára maradt betegeire testálta, azoknak öregotthont, kórházat létesítve. Otthont az elesetteknek Eszes, művelt emberhez méltóan mérlegelni és dönteni számára pillanat műve volt. Első ízben 1872 októberében emeli fel szavát egy megyei árvaház alapítása érdekében Sepsiszentgyörgy vagy Kézdivásárhely központtal. A két város közötti versengésre sok idő nem maradt. Kézdivásárhely telket ajánlott fel e nemes ügy érdekében, a városi polgárok pedig az első tíz árva gondozását vállalták magukra. A legfontosabb még hátra volt: az anyagi háttér megteremtése épp azokban az esztendőkben, amikor a nagy gazdasági válság egy évtizedre megbénítja az országot. A bárónő viszont útnak indult postakocsin, váltott lovakkal, hiszen akkor még errefelé nem vezetett vasútvonal. Személyes varázsával, szívhez szóló szavaival kérte és bírta adakozásra, akikhez bekopogott, Erdély és Magyarország törvényhatóságait. Egy esztendő leforgása alatt annyi pénzt sikerült egybegyűjtenie, hogy megnyithatta kapuját az Erzsébet királyné nevét viselő Háromszék Megyei Erzsébet Árvaleány Nevelő Intézet 1873. október 12-én. A bárónő saját adománya, valamint a város nagylelkű pártfogása mellé sorakoztatta fel Széchényi Pál ipari és kereskedelmi, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi, Bethlen András földművelés- és iparügyi minisztereket, Budapest városát, Bihar, Nyitra és Gömör vármegyét. Itthon pedig Isten tudja, hányszor hangoztak el segélykérő szavai: „Felkérem ezen gyűlést és nemes Háromszék lakosait”, karolják fel e szent ügyet. A háromszékiek nem késlekedtek, hiszen maradt még egy tál étel minden asztalnál, egy váltás fehérnemű, egy rend ruha vagy egy pár lábbeli egy árva gyermek részére. De perdült táncra a város és a környék lakossága bál idején, nyitottak tárlatot, hallgattak úgymond hangversenyt, helyeztek perselyt a templomokba, szántak árverésre vitrinből kivett dísztárgyakat, almáriumból kiemelt értékes tárgyakat, amelyek követték útját a bárónő ama gyönyörű antik művű legyezőjének, melynek bevétele az árvaleány intézetet támogatta. Ezúton vált hasznossá minden jóindulatú gondolat, tettrekészség, tánclépés és dísztárgy, s vált hasznára a közösségnek, de főképpen a 19 év alatt felnevelt 110 árva leánynak. Az intézetnek rendszere, célja volt: értelmet művelni, kézügyességet fejleszteni, hogy a munkában az ott nevelkedők örömüket megtalálják. Ezáltal vált a szülők nélküli, vagyontalan árvából szakácsnő, tanítónő, gondozó, szobaleány vagy önbizalmát visszanyerő, székely lelkiségét, szellemiségét továbbadó anyja gyermekeinek. Öregeknek menedék Egy alkalommal Pap András kézdivásárhelyi városi tanácsos neje, Nagy Karolina a bárónő jelenlétében felvetette: szánandóbbak azok az emberek, akik család nélkül maradva öregségben, gyógyíthatatlan betegségben nyomorognak, s még koldulni sem tudnak. A bárónő azonnal felkarolta az ügyet, s 1874 őszén a városi képviselő bizottság elé írásbeli indítványt terjesztett egy menedékház létrehozására. A város támogatta. Megfelelő helyiséget biztosított örök időre annak létesítéséhez. Két hónap elteltével már tudott erről a vállalkozásról is Erdély és Magyarország, s nyílt meg a szíve császári és apostoli királyi fenségnek, Rudolf főherceg trónörökösnek, aki magánpénztárából jelentős összeget utalt a Stefánia Menedékház számlájára. Azt azonban szükséges hangsúlyozni, hogy királyi fenség ide, főherceg oda, a város polgárai, a környékbeli községek lakói támogatása nélkül aligha működhetett volna bármelyik báró Szentkereszty Stefánia-intézet. A város elöljárósága ismét vállalkozott, biztosítva 12 szegény beteg egy-egy heti élelmezését, s gyűjtöttek össze kegyes adakozásból csaknem 5000 forintot. Jancsó Géza gyógyszerész pedig megígérte, míg ő Kézdivásárhely polgára, ingyenes gyógyszerellátást biztosít az intézetben lakóknak. Jól szervezett, részleteiben is kidolgozott menet szerint gyűlt a vegyes adomány a menedékház részére. A megnyitáskor rendezett bál alkalmával a kegyes adományok közé írtak szalonnát, bélhúst, csirke- és pulykahúst, skatulya szardíniát, kenyeret, befőttet, bort és borvizet, skatulya bonbont, süteményt, „lemonadet”. Felszerelésére adakoztak „laskaserítőt”, guzsalyt, ágylepedőt, rokolyát és levesmerőt, imakönyvet és tormástálat, keszkenőt, herbateát és számos más hasznos dolgot. A menedékházban lévő öregeknek reggeli, ebéd és vacsora is kitellett a jóakaratú emberek konyhájáról. Ezek mellett a kézdivásárhelyi asszonyok külön gyűjtést is felvállaltak. Így gyarapodott a menedékház éléstára több véka pityókával, kupa fuszulykával, köböl búzával, rakás murokkal, számos koszorú hagymával, különböző bútorokkal, lábbelikkel, ruhaneművel s egyéb hasznos dologgal. Betegeknek kórház Elképzelhető, ennyi vállalkozás, adakozás után a város és környéke már jócskán kimerült, de a bárónő tovább vitte a fáklyát. 1877 ősszén megalakította Kézdivásárhely városi és vidéki Rudolf Kórházát akkor, amikor még alig működött ilyen intézmény, s az egészségügy fejlettségét is szinte csak a nagyvárosok lakói élvezhették. Az újabb alaptőke előteremtése újabb nehézségekbe ütközött. A bárónő ismét útnak indult, s „a trón zsámolyától a kunyhókig mindenütt” hallatta hangját. A ház védnökségét a trónörökös Rudolf főherceg vállalta, aki a bárónő kérésére magánpénztárából 200 forintot adományozott. Igaz, ezúttal hosszabb időbe telt, míg kapuit az intézmény megnyithatta, de 1884-ben ennek is eljött az ideje. Örvendetes tény: szaporodott a tőke, de sajnos, ugyanakkor a betegek száma is. 1892-ig összesen 2056 beteget ápoltak az intézetben. S ne feledjük, egy esztendő múltán is Erdély-szerte még igen kevés kórházat, pontosabban 29 működő egységet tartottak nyilván. Amikor a nehézségek mellé a közösség részéről lassacskán az unalom, a megszokás is felzárkózott, és lanyhult az adakozás népszerűsége, a jó barátok ismét az ügy mellé álltak. Ezúttal gróf Mikes Benedekné Moser Sofie rendezett zabolai kastélyában fényes estélyt, ahová annyian érkeztek, hogy adakozásukkal ismét kihúzták a kátyúba ragadt szekeret. Templom és nőegylet A ország szükségére az Úrnak szolgálatát teljesítő „földön megtestesült angyal, Zágoni báró Szentkereszty Stephanie úrhölgy”, ahogyan kortársai nevezték, már mindenre odafigyelt. Látván, hogy Székelyföld templomai, mint egyedüli s igazi őrtornyai a keresztényi gondolatnak és művelődésnek, mily szegények, az általa eddig létrehozott intézetek áldásos tevékenységének köszöneteként maga köré gyűjtötte a kézdivásárhelyi-kantai római katolikus iskolába a papokat és híveiket, s „az úrnak 1876-ik évében létrehozták a »kézdi-vásárhelyi Oltáregyletet« november hó 19-én árpádházi szent Erzsébet napján, Erzsébet felséges királyné dicső névünnepén”. A bárónő kedvenc évszaka kezdeményező készségét illetően az ősz lehetett, ugyanis 1871 szeptemberében felhívására megalakult a 16 tagból álló Zágoni Jótékony Nőegylet. Ezen újabb alapítvány már követte útját a jól bejáratott rituáléknak: dalra fakadtak a kórusok, megszólaltak a hegedűk egy-egy háromszéki udvarház vastag falai mögött tartott koncerten. Hat esztendő múltán, 1878-ban, amikor befejeződött Bosznia elfoglalása, a Monarchiából származó halottak száma meghaladta a 7000 főt, s ki tudja, hányan maradtak árván, család nélkül vagy sebesülten. A falu akkor is gyűjtést rendezett. A megsebesült katonák s az árvák segélyezésére a pénz mellett 7 kiló tépést és sebkötőt, 7 láda húskivonatot küldtek az arra szorultaknak. Éberen figyelték a világ eseményeit, nemzettársaik sorsát. 1879 tavaszán, amikor a megáradt Tisza egyik éjjelen átszakította a gátat, romba döntve Szeged városát, annak hírét véve, a zágoniak máris útnak indították a segélyt. Más alkalommal a bárónő arra kérte embertársait, hogy akik családjukban örömteljes eseményt ünnepelnek, gondoljanak a szegényekre, elesettekre, az őket felkaroló intézetre is, és küldjenek élelmet számukra. Jó példával ismét ő járt az élen, minden év augusztus 20-án édesapja és az ő neve napján egyheti élelmet küldött intézete részére. Működött is megszakítás nélkül e szeretet lánca hosszú időkig. Hatékonyságát a szabad kezdeményezés biztosította abban a korban, amikor az egyik dualista vezető politikus arról szólt, hogy „olyan messze vannak innét a jó székelyek, hogy mire óhajtásuk idáig” ,azaz Budapestig ér, akkorra már idejét veszíti a kérelem, megbukik az eszme és javaslat. Végezetül: ennyi munka láttán kinek van bátorsága nagyságát mérlegelni báró Szentkereszty Stefániának? Hiszen ő egyike volt azoknak a géniuszoknak, akik jól tudták, a fennkölt eszmék, a veretes szavak elszállnak, mint a pillanat, ha nem fogja szolgálatra őket az ember. Halálának évfordulójához kapcsolódóan csupán egy rövid idézetet emelünk ki gyászjelentéséből: „zágoni br. Szentkereszty Stefánia úrhölgy az Erzsébet-rend és a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, tiszteletbeli alapítványi hölgy, Kézdivásárhely díszpolgára stb. stb. f. hó 26-án este 10 órakor, Budapesten, hosszú ideig tartó súlyos szenvedések után, angyali lelkét visszaadta Teremtőjének”. A gyászjelentő pontosan fogalmaz, hiszen a Nagyasszony a lelkét adta vissza Teremtőjének, de szellemiségét örökre nekünk hagyta, amikor 64 éves korában eltávozott az élők sorából. Örök mécsest hagyott számunkra, hogy világítson utunkon a nehéz időkben. Megemlékező sorainkat végezetül zárja Nagyasszonyunk gondolata: „Noha ezennel távozom körükből, de szememmel hű kísérőjük leszek ezentúl is.” Úgy legyen. Tüdős S. Kinga. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. szeptember 2.Hatvany Lajos-emlékdíjAz Őszi Sokadalom egyik rendezvényeként írta alá a Szentkereszty Stephanie Emlékházban Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere és Horváth Richárd, Hatvan testvérváros alpolgármestere azt a megállapodást, mely értelmében minden tanév végén egy kézdivásárhelyi középiskolás diák a magyar nyelvművelésben szerzett érdemei alapján százezer forintos ösztöndíjban, azaz Hatvany Lajos kitüntető emlékdíj – a magyar nyelvért kitüntetésben részesül. A 2013/2014-es tanév nyertese Mike Bernadett, a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja, aki szeptember végén Hatvanban ünnepi testületi ülésen veheti át a pénzjutalmat és az emlékdíjat. (iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. szeptember 29.A pedagógusok tudományos munkáit jutalmazzákNegyvenhárom tudományos munka érkezett be idén a Apáczai-díj felhívására, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szeptember 27-i ülésén értékelte ezeket. Amint az a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből kiderül, az RMPSZ kétévente jutalmazza Apáczai-díjjal azokat a pedagógusokat, akik az oktató-nevelő munka mellett tudományos kutatást is végeznek. Azok a pedagógusok pályázhatnak, akik a közoktatásban dolgoznak (vagy onnan mentek nyugdíjba), és önálló kötetben vagy elismert tudományos szaklapban közzétett munkák szerzői. Az év elején kiírt pályázatra az előző díjkiosztás óta megjelent tudományos munkákkal szeptember 16-ig lehetett jelentkezni a természettudományok, a humántudományok, valamint a pszichopedagógia területéről. A díjhoz a Sántha Csaba szobrászművész által készített kisplasztika, sorszámozott oklevél és pénzjutalom is társul. A kitüntetettek: Apáczai-díj gyémánt fokozat Bencze Mihály – Selected Problems and Theorems of Analytic Inequalities (természettudományok); Apáczai-díj arany fokozat József Álmos – Mire a falevelek lehullanak… (humántudományok); Apáczai-díj ezüst fokozat: Balázs Lajos – Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából (humántudományok); Nagydobai Kiss Sándor – Nemzetközi matematikai szakfolyóiratokban megjelent cikkek gyűjteménye (természettudományok); Apáczai-díjban részesül: Erdély Judit – Fatikus beszéd (humántudományok); Kiss Kálmán – Túrterebes földrajzi neveinek története (humántudományok); Török Árpád – Észak-Erdély–Bukovina útikalauz (természettudományok); Vincze Zoltán – A kolozsvári régészeti iskola a Pósta Béla-korszakban (1899–1919) (humántudományok); Dicséretben részesül: Molnár-Kovács Emese, Ferencz Edith-Mária – Medvecukor iskolás lesz (pszichopedagógia); Szász-Mihálykó Mária – Bolyongás a rengetegben (pszichopedagógia); Kovács Béla – Matematika szaklapokban megjelent tanulmányok gyűjteménye: Kalandozások 2013 körül; Feladatvariációk, avagy hogyan szerkeszthetünk feladatokat?; Teljes négyzet évszámok; Feladatvariációk – Hogyan szerkeszthetünk ismert feladatokból újabbakat?; Változatok egy témára, avagy hogyan szerkeszthetünk feladatokat?; Variations on a theme or how you can create problems? (természettudományok); Lőrincz Sándor – Erdővidéki túrautak (természettudományok); Wilhelm Sándor – A törpeharcsa (természettudományok); András Ignác – Tudomány s erény díszére (humántudományok); András József – Lövéte, a megtartó székely falu (humántudományok); Incze Pál – Gyűlölet nincs, csak fájdalom (humántudományok); Fazekas (szül. Salánki) Éva – Egy berettyószéplaki cigányasszony hiedelmei (humántudományok); Kodolányi András – Volt egyszer egy 2-es számú Iskolás Sportklub (humántudományok); Kulcsár Gabriella – Emlékek a kolozsvári magyar zenekritika történetéből – Brassai Sámueltől Lakatos Istvánig (humántudományok); Lőrincz József – Székelypetki népballadák (humántudományok); Magyari Sára (tanulmányok) – A kert/udvar és szócsaládjának képe a magyar népdalokban; Imaginea lingvistică a „vieții” în limba maghiară și română; Anyanyelv–hangyanyelv–ecet. Avagy a fától fáig – magatartás oktatásstratégiai példája a Bánságban; Az anyanyelv képe – csoportos kutatás a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen; The Linguistic Image of Man in the Hungarian and Romanian Languages; A magyar mint idegen nyelv az áll és a stă igék tükrében; A munka–pénz nyelvi képe a magyar és román nyelvben (humántudományok); Pénzes Lóránd – Szentkereszty Stephanie testamentuma és alapítványai (humántudományok); Tamási Zsolt – Az 1848-as erdélyi római katolikus egyházmegyei zsinat (humántudományok); Veres Tünde – Erdély református templomai (humántudományok); Elismerésben részesül Nemes Emil – Barangoló – városismereti kisokos 1–3. (természettudományok); Trufán Ildikó Rozália: Földrajz munkafüzet, 4. o. (természettudományok); Trufán Ildikó Rozália, Trufán József – Történelem munkafüzet, 4. o. (humántudományok); Szabó Katalin – The introduction of the preparatory class in Romania (pszichopedagógia); Barabás Attila – Alternatív eljárások a kémia oktatásához (természettudományok); Keresztes Kálmán – Genii ale matematicii la Sibiu, Farkas Bolyai și János Bolyai (természettudományok); Bakó Botond Béla – Áprily-estek emlékkönyv (humántudományok); Berekméri D. István – Bethlen Gábor Erdély fejedelme (1613–1629)(humántudományok); Farkas Aladár – 100 éves a ditrói Jézus Szent Szíve templom (humántudományok); Frigy Szabolcs-István: A felekezeti iskolák hozzáadott értékének vizsgálata Romániában (humántudományok); Gergely Erzsébet-Emese – Ki olvas ma (még) az iskolában? (humántudományok); Metanova kutatócsoport, Borsos Szabolcs – Hit, kultúra, önrendelkezés Kelet-Európából nézve (humántudományok); Nagy János – Románia hadba lépése 1916-ban – Trianon és a román történetírás (humántudományok); Váradi Éva-Andrea, Páll-Szabó Ferenc Dániel, Pócsai Sándor – O istorie a maghiarilor (humántudományok); Veress Imola – The Myth-Shaping Power of a Past Vision of the Future (humántudományok); Incze Fejér Anikó, Incze Pál – Gyűlölet nincs, csak fájdalom (humántudományok). A díjakat és az okleveleket október 11-én, szombaton délelőtt 10 órától adják át a szovátai Teleki Oktatási Központban. A testület az Apáczai-díj pályázati felhívásának kiegészítése és módosítása mellett is döntött: ennek értelmében a kiírás jövőben kiegészül az elektronikus pályamunkák fogadásával, valamint a pályázatok benyújtási határideje július 1-jére módosul. Azok a szerzők, akik elnyerték az Apáczai-díj legmagasabb, gyémánt fokozatát, továbbra is küldhetnek be pályamunkákat, amelyet a Tudományos Tanács nyilvántartásba vesz, elismerő oklevéllel jutalmaz, valamint kiemelt helyen megjeleníti azt az RMPSZ honlapján. Szabadság (Kolozsvár) 2014. november 22.Szeretik a múzeumotTöbb ezer tárggyal gyarapodott a Székely Nemzeti Múzeum az utóbbi négy-öt évben. Ezek közül néhányat megvásároltak, de zömmel adományként kapták – mondotta Vargha Mihály igazgató a Szerzeményeink című tárlat megnyitóján szerda este. Szerinte ez azt mutatja, az emberek szeretik a múzeumot. Kollégái javaslatára nyújtanak ízelítőt a szerzeményekből. Szigorú válogatás eredménye e reprezentatív kiállítás, hiszen figyelni kellett arra, hogy a tárgyak „ne üssék egymást”, miközben a tematika sokrétű. A tárlat másrészt visszajelzés az adományozók felé, s nem titkolt szándékuk, ezzel tovább szeretnék ösztönözni a kedvet. A múzeum adományok révén jött létre – mondotta az igazgató, felelevenítve, hogy Cserey Jánosé Zathureczky Emília saját vagyonát tette közszemlére udvarházában, majd 1879-ben a gyarapodó gyűjtemény felvette a Székely Nemzeti Múzeum nevet. Vargha Mihály ecsetelte: csak tárgyakat látunk, de azoknak történetük van, s jó lenne krónikába összegyűjteni őket. Az adományozók egy-egy történetet meséltek el, amikor tárgyaikat átadták az intézménynek. Szívmelengető volt, amint tavaly egyikük azt mondta, úgy döntött, ide adja be, mert hallotta, úgy őrzik itt a tárgyakat, hogy ha kell, el is ássák. S ez nem legenda, fűzte hozzá az igazgató, hiszen a honvédszobrot a kommunista rendszer idején a kertben ásták el, s most restaurálva visszakerült talapzatára a Rétyi Nyír bejáratához. Az intézményvezető még hozzátette, másfél-két évente rendeznek hasonló bemutatókat. Tárlatvezetést Szőcsné Gazda Enikő muzeológus tartott. Ő is említette, időnként könnyeket ejtve adták át féltve őrzött tárgyaikat az adományozók. A múzeum mindent gyűjt, s a kiállítás ennek metszete. Legtöbb a fénykép, melyből több ezer kerül be évente, de vannak kerámiatárgyak, bútordarabok, képzőművészeti alkotások, ruházati cikkek is. Gyűjteményük kiegészült a kisborosnyói régészeti ásatás leleteivel, melyek az erősdi kultúra körébe tartoznak. Látható az egerpataki Márk család 1591-ből származó címeres nemeslevele, Szentkereszty Stefánia portréja, Gyárfás Jenő egy festménye, északolasz intarziás asztal, az alsórákosi unitárius egyházközség mintegy kétszáz éves úrasztala, felvidéki habán tál, francia majolika, szász hímzett irhabunda, szemészeti eszköztár és sok más szerzemény. Külön sarokban lakberendezési tárgyak láthatóak székely népviselettel kiegészülve. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. június 12.Fogyasztóvédők a lemhényi öregotthonbanIsmét lecsaptak a háromszéki fogyasztóvédők, ezúttal a lemhényi öregotthonra szabtak ki jelentős bírságot többek között a román feliratok hiánya miatt. A Mircea Diaconu által vezetett intézmény feljelentette a prefektúrán a közegészségügyi igazgatóságot is, mert néhány nappal korábban semmilyen rendellenességet nem talált a felső-háromszéki idősotthonban. „Ne tessék haragudni, újságnak nem nyilatkozom” – jelentette ki Kelemen Mária tegnap délben, amikor az általa vezetett lemhényi gerontológia és rehabilitációs központ kaputelefonján bejelentkeztünk, hogy a megyei fogyasztóvédelmi hivatal ellenőrzéséről érdeklődnénk. A megyei fogyasztóvédelem tegnapi közleményéből az derül ki, hogy a hivatal munkatársai a helyi sajtóban közöltek kapcsán tartottak ellenőrzést az öregotthonban június 3-án, és az intézményt működtető Szentkereszty Stefánia Kórházalapítványt az észlelt rendellenességek miatt 3000 lejes pénzbüntetéssel és figyelmeztetéssel sújtották. A sajtóközlemény szerint a bírságot azért szabták ki, mert lejárt szavatosságú és a kötelező tájékoztató elemek nélküli árut találtak, a termékeken nem volt román nyelvű fordítás, hiányzott a belső rendszabályzat, a napi menüt csak magyar nyelven függesztették ki, és nem tüntették fel egy-egy adag mennyiségét sem. Ugyanakkor az ellenőrök rendellenességeket tapasztaltak az egészségügyi és higiéniai előírások terén is. Az otthon idős gondozottjainak az ételt csorba tányérokban és csészékben szolgálták fel, ezekből 28 darabot találtak, de rábukkantak rozsdás merőkanálra és habverőre is, a mosogatáshoz használt vegyszer szavatossága pedig 2014 júliusában lejárt. A fogyasztóvédők azt is megjegyzik, hogy a megyei közegészségügyi igazgatóság szakemberei a május 27-én megejtett ellenőrzés során nem tapasztaltak rendellenességeket, ezért az általuk feltártakról a megyei kormányhivatalt is értesítették. Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. június 14.Fogyasztóvédők bírságoltak a lemhényi öregotthonbanMegbírságolta a lemhényi öregotthont a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hivatal. A felügyelők a helyi román sajtóban megjelent cikkek hatására ellenőrizték az intézményt, 3000 lej bírságot róttak ki, és figyelmeztetésben részesítették az idősek otthonát működtető Szentkereszty Stefánia Kórházalapítványt. Többek között a román feliratokat hiányolták, ugyanakkor azt is felrótták a működtetőknek, hogy csorba tányérokat és csészéket találtak. Mircea Diacon főfelügyelő-helyettes közleményben tájékoztatott, hogy a megyei közegészségügyi igazgatóságot eközben a prefektúrán jelentették fel, mert május végén ők is vizsgálódtak az idősek otthonában, és az ellenőrzéseket rögzítő könyv szerint nem találtak rendellenességet. A közleményben az áll, hogy a lemhényi intézményben lejárt szavatosságú termékekre bukkantak, ezeknek nem mindegyike tartalmazott azonosítóelemeket, a tájékoztatást nem fordították le román nyelvre, illetve nem függesztették ki a belső rendszabályzatot. A fogyasztóvédők azt is nehezményezték, hogy a napi menüt csak magyarul írták ki, és nem tüntették fel az adagok mennyiségét. Ugyanakkor tájékoztatójuk szerint higiéniai és közegészségügyi kihágásokat is észleltek. Jegyzőkönyvet állítottak ki amiatt, hogy az idős, krónikus betegeket csorba tányérokban és csészékben szolgálják ki, hibás edényt összesen 28 darabot találtak a felügyelők, többek között rozsdás merőkanálra, lepattogott zománcú szűrőkanálra bukkantak. Azt is kifogásolták ugyanakkor, hogy az edények fertőtlenítésére lejárt szavatosságú szert használtak. Az öregotthon vezetősége nem kívánt nyilatkozni a sajtónak. Bíró Blanka Székelyhon.ro 2016. március 30.Megújul a Szent Mihály-hegyi barokk templomFelsőháromszék egyik legértékesebb és talán egyik legszebb épülete a Szent Mihály-hegyen díszelgő római katolikus barokk templom, ami bizony megérett a felújításra. A várfalakkal körülvett istenháza restaurálására 2011-ben nyílt remény, amikor a kulturális tárcát vezető Kelemen Hunor RMDSZ-elnök közel 200 ezer lejt írt jóvá a lemhényi egyházközségnek a felújításhoz szükséges tervek elkészítésére. Most úgy tűnik, pályázati pénzből sikerül a templomot és környékét eredeti pompájába visszaállítani. Uniós forrásokra számítanak A felújításhoz szükséges tervek 2012-ben elkészültek, és a lemhényi önkormányzat ki is állította az építkezési engedélyt. Miután az RMDSZ kilépett a kormányból, a pénzforrások nyomban elapadtak, jóllehet létezett egy országos program az A-kategóriás műemlékek felújítására. Már akkor tudni lehetett, hogy a templom, a védőgyűrű és a bástyák felújítása 1,1 millió euróba kerülne (áfa nélkül), ennyi pénzt azonban az almási és a lemhényi önkormányzatnak nem volt honnan előteremtenie. Most azonban van remény, hiszen érvénybe lépett a 2016–2020-as időszakra szóló európai uniós pályázati rendszer, amelynek az 5.2-es tengelyén, a gyulafehérvári székhelyű Központi Fejlesztési Régiónál jó esély van támogatáshoz jutni – tájékoztatott Kézdialmás és Lemhény polgármestere. Első fázisban aktualizálták a terveket, így szinte készen áll az iratcsomó, amit a május végén esedékes kiíráskor le tudnak tenni. A Linea Kft. és a Regioconsult tanácsadó és pályázó cégek segítségével zajló folyamat ezen része azért fontos, mert az uniós pénzeket kezelő és elbíráló központ a leghamarabb pályázókat szolgálja ki először. Lépéselőnyben A Molnár István és Lukács Róbert polgármesterek vezette két önkormányzat az almási és lemhényi katolikus egyházközséggel partnerségben pályázik, és más területen is lépéselőnyben vannak, hiszen a szükséges régészeti feltárások is megtörténtek. A templomon fele-fele arányban „osztoznak” a lemhényiek és az almásiak, viszont a templomudvar (a védőgyűrűvel együtt), valamint a temető kétharmada Lemhényé, így a költségek is ennek tükrében oszlanak meg – várhatóan 55 százalékot kell állnia a 22 ezer eurót kitevő, 2,5 százalékos önrészből Lemhénynek. További kiegészítés, hogy a pályázati érték öt százalékát meg lehet pályázni útjavításra, ezt meg is fogják tenni, ugyanis 1,5 kilométer, a templomhoz vezető kövezett utat, továbbá a helybelieket és turistákat egyaránt kiszolgáló parkolót tudnának belőle építeni. Új templomot varázsolnak Az 1,1 millió euróból kívül-belül felújítanák a templomot: alapot öntenek, ahol szükséges, restaurálják a padlózatot, padokat, kicserélik a cserepet, mi több, talán az orgonát is felújítják. Ugyanakkor megerősítenék a tornyot, és még egy generátor vásárlása is szerepel a tervben, ami árammal látná el az épületet. A két önkormányzati vezető úgy becsüli, 2020-ra történne meg a templom teljes körű felújítása. A templom egyébként a késő-gótika stílusában épülhetett a XVI. század elején (ezt jelölheti a diadalíven levő 1510-es évszám), majd 1776–77-ben barokk stílusban átalakították. Késő-barokk főoltárának képe a templom védőszentjét, Szent Mihály arkangyalt ábrázolja (báró Szentkereszty Stefánia munkája, 1899). Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. május 26.„Az életem itt volt a műteremben”– interjú Kosztándi Jenő festőművésszel – Kosztándi Jenő kézdivásárhelyi festőművészt nemrég az erdélyi magyar képzőművészetet gazdagító alkotóművészete elismeréseként tüntették ki Magyar Arany Érdemkereszttel. A ma 86. évét betöltő alkotóval műtermében beszélgettünk életpályája főbb állomásairól. – Mi volt az első kép témája, ha még emlékszik? – A művészi pályámnak van egy nagyon érdekes kezdete. Apám kapott egy nagyon jó állást, ezért Brassóba költöztünk, ahol egy óriási bérházban laktunk, többek között egy Papana nevű pilótával, valamint Kerekes bácsival, a vonatállomás főkönyvelőjével. A lakás az állomás közelében volt, és a kerítés végében levő kapun ki lehetett jutni a repülőtérre. Óvodásként ez óriási hatással volt rám, két deszkát összeütöttem, és így burrogtattam. Papana ezt meglátta, a repülőhöz vezetett, és hagyta, hogy megsimogassam a gépet. Két hét múlva beültetett a sportrepülőbe, később két méterre fel is emelkedtünk, majd ezt többször megismételtük. Délelőttönként pedig Kerekes bácsi felültetett a gőzösre, és tolattunk. Ezek hatására repülőket és vonatokat kezdtem rajzolni. Innen már nem volt visszaút, eldőlt, rajzolni fogok. – Kitől tanult gyermekéveiben? – Brassóban órák hosszat néztem Tuzson György nagybátyámat, amint pasztellel festett. Később Hosszúfaluba, majd Lemhénybe költöztünk, ahol egy évet magántanuló voltam, majd bejöttem a gimnáziumba. Hetedikes lehettem, amikor rajzkörre jelentkeztem, de a tanár elutasított, mert „csak a felső tízezer gyerekeivel foglalkozott”, nekem pedig tisztviselő volt az apám. Így a gimnáziumi években magamtól rajzoltam le mindent, ami kézügybe került, mozsarakat, tojást, vöröshagymát. – Hogyan emlékszik az egyetemi évekre? – Sepsiszentgyörgyön érettségiztem, majd szeptemberben felmentünk Kolozsvárra felvételizni, ahol 9,30-cal felvettek festészet szakra. Miklóssy Gábor volt a professzorom, akinek gyerekkorában mindkét lába lebénult, és fantasztikusan kegyetlen volt. Egy bizottság kiválasztotta a munkámat a varsói világkiállításra, másnap bejött a professzor, és lefestette feketére azt a képet, amelyen egész évben dolgoztam. Epeömlést kaptam, összeestem, a klinikán benyugtatóztak, majd hazaengedtek. Végezni akartam magammal, de közben hazaértek az osztálytársaim, és berángattak a műterembe. Kedd volt, este 10 órára értünk be és péntek fél tizenegyig folyamatosan dolgoztam, újrafestettem a képet. De Miklóssy szeretett, és a talpa nyomát is áldanám, hiszen, amikor az államvizsgán szemtelenkedés miatt marxizmusból elbuktam, Bukarestig ment, hogy megkapjam az átmenőt. Nem járt sikerrel, de elhozta számomra a Romániai Képzőművészek Szövetségének első sorszámú tagsági könyvét. Aztán következő évben sikerrel vettem a marxizmus-vizsgát is. – Mi történt a diplomázás után? – Hazajöttünk a minisztériumtól kapott papírral, amelyben kötelezték a helyi tanácsot, hogy biztosítsanak számunkra műtermet és lakást. Lakásra nem volt szükség, hiszen szüleimnél laktunk, végül Báró Szentkereszty Stefánia tönkrement kriptáját kaptam meg, amelyet a lengyel világkiállításra kivitt kép díjából újíttattam fel, és tizenegy évig ott dolgoztam. – Mikor, hogyan kezdett el tanítani? – Olasz Ferenc fizikatanár megkért, hogy az általa betanított színdarabhoz készítsek díszletet. Elkészítettem, a pártbizottságból valakinek megtetszett, és elrendelték, hogy másnaptól a líceumban a román osztályokban rajzot kell tanítanom. Mondtam, festészetet végeztem, nem rajztanárit, erre azt válaszolták, menjek nyugodtan, hiszen akinek 6 év egyeteme van, az taníthat (a rajztanári egyetem 5 éves volt). Később ennek meglett a hátulütője, amiatt, hogy nem volt rajztanári diplomám, az utolsó 11 évben jóval kisebb fizetést kaptam, mint tanárkollégáim. 39 évig tanítottam, és 19, képzőművészeti egyetemet végzett növendékem van, közülük kiemelném Szabó Tündét, Vargha Mihályt, Uszkai Erzsébetet, Jakabos Imolát és Szőcs Ágnest. – Kérem, meséljen a rajzosztály kezdeteiről. – Bár feleségem rajztanárit végzett, pályáját orosztanárként kezdte. Az oroszórák mellett rajzkört indított, csakúgy, mint én. Ez ment 5-6 évig, amikor lementem a tanfelügyelőségre, és azt mondtam, két héten belül beindíthatjuk a rajziskolát. Beleegyeztek, azonban bútorokra, festőállványokra volt szükség. Minden szülő adott 80 lejt, a mesterek időben legyártották a szükséges bútordarabokat, a maradék pénzre egy lemezjátszót vettünk, és amíg a diákok rajzoltak, Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiája szólt. Számomra öröm volt ott lenni. – Hogy tekint vissza eddigi pályájára? – Az egyetemi évek után hamar felfigyeltek rám Bukarestben, és felvettek a Romániai Képzőművészek Szövetségének országos vezetőségi tanácsába, amelynek 11 évig voltam tagja. A diplomázás után sokat olvastam, tanulmányoztam, kísérleteztem, fejlesztettem magamat, hiszen Mattis Teutsch János festőművész mondta, „Jenő, szeretem, amit csinálsz, de nem lefesteni, hanem megfesteni kell a képet. Nyújtsd ki a kezed, s a világ belejön.” Az egyetemen az impresszionizmust, a zamatos, jó festészetet tanultuk meg, ami azonban nem elég. A dolgok mélységét, a mondanivaló tisztaságát, annak képbe való ültetését, mind meg kellett tanulnom. Az életem itt volt a műteremben, és itt is lesz, mindaddig, amíg be tudok járni. Daczó H. Barna Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. május 27.Szentkereszty Stefánia-emléknapA kézdivásárhelyi közösségi szolgáltatási központ udvarán, a báró Szentkereszty Stefánia által építtetett kápolnában Vargha Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes, a kantai Szentháromság-templom plébánosa megemlékező szentmisét celebrált tegnap délelőtt, báró Szentkereszty Stefánia halálának 110. évfordulóján. A szentmisét követően Bálint Olga intézményvezető, a Szentkereszty Stephanie Egyesület elnöke szólt az egybegyűltekhez, köszönetet mondva a fenntartó intézménynek, a megyei önkormányzatnak a támogatásért. Tamás Sándor, a megyei tanács vezetője Székelyföld és Erdély nagyasszonyának, a céhes város díszpolgárának és jótevőjének életét és munkásságát méltatva összefogásra buzdította a jelenlevőket, követendő példaként említve azt az asszonyt, aki egész életét és vagyonát az árvák gyámolítására, a szegények, elhagyottak és idősek felpártolására fordította. Szentkereszty bárónőt méltán választották báró Wesselényi Miklós után és Kossuth Lajos előtt a város díszpolgárává – hangsúlyozta Tamás Sándor, aki azt is elmondta, hogy az általa vezetett intézmény naponta 1350 árváról gondoskodik, és támogatási rendszert működtet azon civil szervezetek részére, akik felvállalták az árva gyermekek nevelését, az otthoni beteggondozást Háromszéken. Báró Szentkereszty Stefánia gondolatait Tókos Mária, Gábor Erik és Gábor Kristóf, a Szentkereszty Stephanie Lakásotthon gyermekei tolmácsolták. Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. május 22.Posztumusz elismerés Kosztándi JenőnekNéhai Kosztándi Jenő festőművészt (1930–2017) posztumusz díszpolgárrá nyilvánítják Kézdivásárhelyen – Bejan András önkormányzati képviselő, a Nagy Mózes Elméleti Líceum igazgatója javaslatára az erről szóló határozattervezetet egyhangúlag fogadták el a városi tanács múlt csütörtöki ülésén. Kossuth Lajos, báró Wesselényi Miklós, báró Szentkereszty Stefánia, Wilhelm Wegener, Coos Henneveld és Dobolyi Aladár után a jövő hónapban a jeles képzőművész neve is felkerül tehát a városházán található díszpolgárok táblájára. Bejan András elmondta: a néhai festőművész – aki idén február elsején hunyt el – a kantai nagy múltú iskola tanára és a rajztagozat egyik alapítója volt, aki művészetével nem csak a város, hanem egész Székelyföld hírnevét öregbítette, alkotásai révén nemzetközileg is ismert és elismert festőművész volt. A díszpolgáravatást június 14-ére tervezik, amikor a művészt ábrázoló domborműves emléktáblát is leleplezik. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. október 2.A Béldi–Mikes-kúria rejtett kincsei (Uzon)Tudományos értekezlet keretében ismertették az uzoni Béldi–Mikes-kúriában (az A kategóriás besorolású ingatlan Béldi–Mikes-kastélyként szerepel a műemlékek jegyzékében – szerk. megj.) végzett műemlékvédelmi kutatások eddigi eredményeit. A kutatások egy megkezdett felújítás alapjául szolgálnak, a munkálatok várt eredményeként az épületegyüttes eredeti rendeltetetésével összhangban rendezvényeknek, kiállításoknak adhat majd otthont, és a tervek szerint szállóvendégek fogadását is biztosítják majd. A kutatások még nem fejeződtek be, lehet még érdekességekre számítani – hangoztatták az előadók a szombati rendezvényen, melyre a kúria boltíves termeiben került sor. A munkálatokban részt vevő szakemberek mellett számos háromszéki kúria, műemlék épület tulajdonosa is jelen volt, velük az ingatlanjaik felújítását szabályozó törvényes előírásokat is ismertették. Az előadásokat Tüdős Kinga művészettörténész moderálta. Mikes Zsigmond – az udvarház úrnője, Mikes Borbála unokaöccse – Ferenc pápa Laudato si’ – Áldott légy megnyilvánulására alapozta megnyitóbeszédét. Az enciklikában a teremtett világ értekeinek megőrzéséről, fenntartható fejlődéséről szól az egyházfő – ez vonatkozik a kúriák világára is – hangoztatta Mikes Zsigmond. Varga Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, a rendezvény védnöke izgalmas feladatnak, nagy felelősségnek nevezte a kúriatulajdonosok által elkezdett munkát. Személyesen először járt a kúriában, melyet eddig csak abból a szerződésből ismert, melynek alapján a múzeum szakemberei részt vesznek a feltárásokban – hangoztatta. A konferencia jelentőségét kiemelve szögezte le: a tulajdonosok nemcsak hasznot akarnak húzni az ősi birtokból, hanem szerzett tapasztalataikat nagylelkűen megosztják másokkal. Az arisztokratákat a kommunizmusban gyártott hamis kép alapján népellenes osztálynak nevezték, ez ivódott be a köztudatba is. Ennek ellenére az erdélyi arisztokrácia fokozott szociális érzékenységet mutatott, azon dolgozott, hogy a helybelieknek ne kelljen idegen vidékekre – például Bukarestbe – vándorolniuk megélhetési lehetőség kereséséért. Jó példaként említette özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emíliát, a Székely Nemzeti Múzeum alapítóját, báró zágoni Szentkereszty Stefániát (akinek nevéhez fűződik többek között az 1873-ban létesített Háromszék Megyei Erzsébet Árvaleány Nevelő Intézet, az 1884-ben megnyílt Kézdivásárhely városi és vidéki Rudolf Kórház elindítása – szerk. megj.). Erőt, kitartást kívánt az uzoni kúria tulajdonosainak, felújítóinak a hatalmas munka elvégzéséhez, melynek eredményeként Uzon és egész Alsó-Háromszék is gazdagabb lesz – hangoztatta. A késő délutánba nyúló előadás-sorozatban az utóbbi három évben zajló kutatásokban részt vevő neves szakemberek ismertették feltárásaikat a műemlékvédelem, levéltári kutatás, régészeti ásatások, falkutatások, tárgyrestaurálás, stukkórestaurálás terén. Mindannyian kiemelték: a munkálatok folytatódnak, további érdekes eredményekre lehet számítani az uzoni Béldi–Mikes-udvarházzal kapcsolatosan. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-22
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
